3. fejezet - Csillagos �jszaka, kalandos reggel

Unottan kotor�sztam az �r�asztalom fi�kj�ban. A sok r�gi pap�r k�z�tt pr�b�ltam valami �rtelmes vagy hasznos feljegyz�st keresni. Nem sok sikerrel. A szoba el�z� tulajdonosa gondoskodott arr�l, hogy mindent eltakar�tson maga ut�n. Enyhe csal�dotts�ggal vettem tudom�sul, hogy ha kutatni akarok, azt bizony a k�nyvt�rba kell megtennem. Vagy, ez a holnapi kis kiruccan�s remek alkalom, hogy mindent megtudjak Lavit�l. Az id� m�r estefel� j�rt, ez�rt �gy d�nt�ttem a szob�mba maradok. A Gr�f nem hal bele, ha egy nappal k�s�bb kezdek el dolgozni. K�nyelmesen elter�ltem az �gyamon �s �lveztem a s�ri csendet. Szinte sz�vrohamot kaptam, amikor er�teljes kopog�st hallottam az ablak fel�l. Pl�ne akkor, amikor megl�ttam a hang forr�s�t! Ijedten az ablak fel� kaptam �s ber�ntottam a galambot a szob�ba.
- Mit keres itt egy Akuma? – k�rdeztem fintorogva.
- A Gr�f jelent�st akar. – kaptam a t�m�r, l�nyegre t�r� v�laszt.
Na ennyit arr�l, hogy holnap kezdek hozz� a feladatomhoz. Er�t vettem magamon, el�kotortam egy tollat �s egy �res lapot, azt�n k�rm�lni kezdem:
„ Kedves Gr�f!
Menj a francba, hogy r�gt�n az els� napomon jelent�st k�rsz. Mi a francot �rjak? Azt, hogy ez az Allen Walker akit�l �gy rettegtek egy kis taknyos? Vagy azt, hogy lehetn�l �vatosabb is, �s nem egy galambnak �lc�zott Akum�t kellett volna k�ldened? Legk�zelebb v�rd meg am�g �n �rok.
Alice”
Gyorsan �tolvastam a levelemet, majd gondosan �sszehajtogattam �s odak�t�ztem a mad�r l�b�hoz. K�t kezembe megfogtam az Akum�t �s �vatosan kitettem az ablakon. Odakint m�r s�t�t volt, �gy nem l�ttam ahogyan elt�nik a l�that�ron. Viszont l�ttam m�st. Ahogy a galambot �tj�ra engedtem, valaki lehajolt hozz�m a fenti ablakp�rk�nyr�l. Olyan h�rtelen t�rt�nt, hogy majdnem hanyatt estem ijedtemben.
- Megijesztettelek? – k�rdezte vigyorogva.
- Igen! – v�gtam r� d�h�sen.
- Bocsi, nem akartam. Kinek ment a galamb?
- Egy bar�tomnak. – v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l a v�laszt. – Mit keresel te odaf�nt, amikor a szob�d itt van balra?
- M�szk�ltam. – mondta Lavi, majd lem�szott hozz�m �s fel�m ny�jtotta a kez�t. – Kij�ssz?
Egy pillanatig haboztam, lopva kitekintettem. Nyomban elfogott a r�m�let. Lavi a t�z centis ablakp�rk�nyon �lldog�lt.
- Neked az �sszes v�r a fejedbe t�dult att�l, hogy lefel� l�gt�l?
- Mi�rt?
- Nem gondolod, hogy egy ekkora p�rk�nyon fogok sz�kd�cselni!
- Ugyan m�r! Od�bb m�r nagyobb hely van! – biccentett a szob�ja fel�.
Bizonytalanul kin�ztem az ablakon, hogy saj�t szememmel is meggy�z�djek arr�l, amit mondott. Egy-k�t m�terre az ablakomt�l egy viszonylag hossz�, vastag perem ny�lt el. Lemond�an s�hajtottam, majd a kezemet Lavi�ba helyeztem
- Ok�, azt hiszem t�l�lem. – mosolyogtam.
Nagy nehezen kik�sz�l�dtam az ablakon, mik�zben Lavi folyamatosan fogott, nehogy leessek. Nem mintha ezen b�rmi is m�lott volna – ha esek, �t is r�ntom magammal. �vatosan l�pkedtem a keskeny szakaszon, mik�zben teljes er�mb�l kapaszkodni pr�b�ltam a falba. Szerencs�sen, b�n�z�sok n�lk�l �rtem a szil�rdnak mondhat� talajra.
- Gyere m�r! – intett fel�m Lavi, majd v�gigny�lt a k�v�n.
Egy ideig haboztam, majd odamentem �n is �s le�ltem mell�.
- Sz�pek a csillagok. Nem?
Nem v�laszoltam. H�trad�nt�ttem a fejemet �s az �gre meredtem. Elm�ly�lve figyeltem a sok par�nyi vil�g�t� pontot az �gen. Csillagok… ezel�tt m�g sohasem f�rk�sztem az eget. Pedig milyen csod�latos!
- Sz�pek. – motyogtam, majd k�vettem Lavi p�ld�j�t �s �n is lefek�dtem.
Percekig sz�tlanul b�multuk a csillagokat. A hossz� hallgat�st � szak�totta meg.
- Mes�lj valamit magadr�l! – k�rte.
- Mit? Nem vagyok �m valami �rdekes szem�ly. – pr�b�ltam ker�lni a t�m�t.
- M�g a teljes nevedet se tudom.
- Alice Blake. A tied?
- Sim�n csak Lavi. – miut�n ezt kimondta –v�gre- fel�m fordult, �s enyhe k�v�ncsis�ggal a szem�ben z�d�totta r�m a k�vetkez� k�rd�s�t. – Mi�rt nem engedted Komuinak, hogy megn�zze az Innocenced?
- Gyorsan terjednek a pletyk�k! – ny�sz�r�gtem.
- Nos?
- Nem tudom. – hazudtam. V�gt�re is nem mondhattam, hogy az�rt, mert ez egy hamis�tv�ny.
Halv�ny mosoly jelent meg az arc�n, majd szemeit megint az �gre szegezte. �jabb percek teltek sz�tlanul. Rengeteg dolgot akartam volna k�rdezni Lavit�l, de nem mertem, valahol bel�l rettegtem att�l, hogy r�m terel�dik a sz�.
- Gyakran j�rsz ide ki, n�zni a csillagokat? – t�rtem meg v�g�l a csendet.
- Csak ha van id�m �s nem vagyok f�radt. Szeretek itt kint lenni. Megnyugtat.
- �rtem. Hogy �szinte legyek, �n m�g sohasem n�ztem az eget t�z m�sodpercn�l tov�bb. – vallottam be kiss� elpirulva,
- Ez komoly? – �lt f�l hitetlenkedve Lavi.
- Komoly.
- Nos, akkor mostant�l minden este ki foglak r�ncig�lni. – vigyorgott.
- Ha lenne n�lam egy p�rna vagy valami most hozz�d v�gn�m… - motyogtam halkan, majd fel�lltam �s leporoltam magam. – Azt hiszem �n lefekszem.
- Ilyen kor�n?
- Mi�rt mennyi az id�?
- �gy �jf�l k�r�l…
- Igazad van t�nyleg kor�n van…viszont holnap d�lben indulunk �s nekem sz�ks�gem van 10-11 �ra alv�sra ahhoz, hogy ne zombik�nt viselkedjek. - magyar�ztam.
- Akkor j� �jt! – mosolygott r�m Lavi.
- Neked is. – mondtam, majd �n is elmosolyodtam.



Nem hittem a szememnek, amikor reggel az �r�ra n�ztem. �letemben nem keltem m�g fel f�l 6-kor. Aludni akartam tov�bb, legal�bb addig, am�g az �breszt��r�m ki nem ver az �gyb�l, de nem tudtam. Magam is meglep�dtem azon, hogy milyen friss vagyok. Bizony�ra az egekben l�v� adrenalin szintem az oka. Hatalmasakat ny�jt�zkodtam az �gyon, megd�rzs�ltem a szemeimet, majd felt�p�szkodtam �s a f�rd�szoba fel� igyekeztem. Megmosakodtam, rendbe szedtem magamat �s fel�lt�ztem. M�g arra is volt id�m, hogy a hajamat a v�ltozatoss�g kedv��rt l�farokba k�ssem. Ezen a reggelen nem ismertem magamra. Kor�n kelek, fitt vagyok, gyorsan elk�sz�l�k. Mi van velem? Ennyire izgulok a k�ldet�s miatt? Vagy egyszer�en a Fekete Rend ilyen j� hat�ssal van r�m?
K�v�ncsian az �r�ra meredtem. Hatalmasat s�hajtottam, majd magamhoz vettem a kardomat �s az eb�dl� fel� indultam. Csak rem�lni mertem, hogy m�r ilyenkor is kapok reggelit. Az eg�sz folyos� kongott az �ress�gt�l, ahogyan trappoltam le a l�pcs�n, minden l�p�sem v�zhangzott. Szemem ide-oda cik�zott a hatalmas �p�letben, h�tha l�thatok m�g egy ilyen kor�n kel� idi�t�t, mint �n. Nem volt szerencs�m. �gy l�tszik, mindenkit az �breszt��ra tess�kel ki az �gyb�l.
Ahogy az eb�dl�be �rtem, megtorpantam az ajt�ba. Odabent m�r egy kisebb csapat gy�lekezett. A szemem sark�b�l odakukucsk�ltam. R�gt�n felismertem kik �lnek az asztaln�l. Lavi, Allen, Lenalee �s Yuu m�g n�lam is kor�bban keltek. �k m�r jav�ban fogyasztott�k a reggelij�ket. Pr�b�ltam r�luk nem tudom�st venni, �s hat�rozott l�ptekkel bes�t�lni a helys�gbe. De ez nem igaz�n j�tt �ssze. F�lemet megcsapta az eddig m�g nem hallott, �let-hal�l harc Lavi �s Yuu k�z�tt. M�g enn�l a pontn�l �gy voltam vele, hogy nem izgat min veszekszenek, nem reag�lom le a hallottakat stb. Akkor fordult a kocka, amikor �pp a reggelimet k�rtem Jerryt�l �s egy hatalmas t�l spagetti landolt mellettem. A h�tam m�g�l m�g hallattam Allen sir�nkoz�s�t a kaj�ja ut�n.
- Nektek is j� reggelt! – zengte be a hangom a termet. Majdnem zavarba j�ttem, amikor minden szemp�r r�m szegez�d�tt. Pr�b�ltam laza maradni, �s fejemmel kiss� a falon l�v� �tel fel� b�ktem. – Nem �zlik a kaja?
- J� reggelt! – harsogt�k egyszerre, kiv�ve persze Yuut.
- Yuu az oka, ami�rt elhajolt! – emelte f�l v�dekez�en a kezeit Lavi.
- Meg�llek… - morogta Kanda, kardj�n Lavi tork�nak szegezte, mik�zben szemei v�szj�sl�an villogtak.
- Nocsak. Yuu m�r kora reggel is nagymen�t j�tssza. – incselkedtem, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy imm�r �n �rezhettem a torkomn�l a hideg peng�t.
- Neked Kanda! – vicsorgott.
- Nem mindegy? – k�rdezte vissza �rtatlanul.
V�laszt nem kaptam. Tov�bb vicsorgott �s amikor megmozdultam a kardja v�g�vel inger�lten megb�k�tt.
- Ny�rsalj fel reggeli ut�n, ok�? – l�ktem arr�bb, amikor meguntam a farkasszemez�st.
Elvettem a r�ntott�mat Jerryt�l, azt�n odas�t�ltam a t�bbiekhez. Mintha mi sem t�rt�nt volna, lev�gtam magam Lenalee mell� �s moh�n falni kezdtem.
- Most pont olyan vagy, mint Allen. – jegyezte meg Lavi.
A torkomon megakadt a falat, �s k�h�gni kezdem. M�g, hogy �n olyan, mint Allen?! Kik�rem magamnak!
- � is �gy szokott reag�lni, amikor azt mondom, hogy olyan mint Cross t�bornok. – ideges�tett tov�bb.
Na �s itt telt be n�lam a tejes b�gre. Elh�ztam Allen el�l a krumplip�r�j�t �s Lavi k�p�be v�gtam.
- Na most pont olyan vagy, mint akinek a k�p�be v�gtak egy nagy adag p�r�t. – h�ztam ki magam el�gedetten.
Gyorsan let�r�lte mag�r�l a kaj�t, majd maga el� h�zott egy t�l uborkasal�t�t.
- Ez�rt kapsz. – h�zta �rd�gi vigyorra a sz�j�t, �s m�r lend�tette is a karj�t.
Az utols� pillanatban siker�lt elhajolnom a t�ny�r el�l, de b�r ne tettem volna! A sal�ta egyenesen a fel�nk k�zeled� Yuu arc�ban landolt. Mindenki �sszerezzent. Lassan f�l�lltunk az asztalt�l �s szinte hangtalanul osontunk kifel�.
- Siettek valahov�? – d�rrent r�nk h�tulr�l Yuu.
Nagyot nyeltem �s f�lve h�trafordultam. Yuu idegesen markolta Innocenc�nek markolat�t.
- H� Yuu besz�lj�k meg… - er�ltetett egy mosolyt az arc�ra Lavi, �s lassan megindult Yuu fel�, kezeit v�delmez�en maga el�tt tartva.
Ez sem seg�tett. Yuu teljesen bevadult. Kardot r�ntott �s fenyeget�en megindult fel�nk. Val�sz�n�leg ott helyben v�gzett volna vel�nk, ha Allen nem fogja le h�tulr�l.
- Kanda, nyugodj meg! – k�rlelte azzal az idi�ta mosollyal az arc�n.
Yuu morgol�dott m�g p�r percig mag�ban, azt�n ler�zta mag�r�l Allent, �s kiviharzott az eb�dl�b�l. Lavival mi m�g hossz� ideig csak egyhelyben �lltunk �s azt a pontot n�zt�k, ahol nemr�g m�g a V�g�nk �llt. Azt�n �n megr�ztam a fejem, hogy elt�njenek az idi�ta gondolataim, majd �t is magammal r�ntva vissza�ltem az asztalhoz.
�gy t�nik itt mindenkinek ugyanolyan szivacs-mem�ri�ja van reggel, mint nekem. Egy-k�t perc m�lva m�r senki nem eml�kezett az el�z� apr�cska balh�ra. Mivel tudat alatt az�rt m�giscsak r�mlett mindenkinek valami, most nem kajacsat�t rendezt�nk, hanem ev�versenyt. Kerekedett is a szemem rendesen amikor �n a 10 toj�sos r�ntott�mat lassabban ettem meg, mint Allen a 20 szem�lyes adagj�t. Embertelen…
- Hogy b�rsz te �gy enni? – tudakoltam szinte m�r s�padtan.
- Majdnem mindig �gy eszem! – vigyorgott vissza r�m. L�tsz�lag neki �r�met okozott, az hogy rosszul lettem az �tkez�si szok�sait�l.
- Nyugtass meg, hogy te nem iszol…
- Mi�rt?
- Mert ha annyit inn�l amennyit enn�l…
- Belegondolni is rossz. – sz�rnyedt el Lenalee.
- �n sz�vesen megn�zn�m. – suttogta Lavi.
- Nehogy m�g b�ztasd is! Istenem, ez a pasi agy! - hajtotta le a fej�t f�jdalmasan bar�tn�m, majd lassan fel�m ford�totta tekintet�t. – Felmegy�nk?
- Aha. – b�lintottam, majd elt�nt�nk az eb�dl�b�l, magunk m�g�tt hagyva a k�t vihog� �rd�g�z�t.

<<El�z� - K�vetkez�>>