4. fejezet - Ir�ny Madrid!

- Azt hiszem elkezdek k�sz�lni. – ugrottam f�l, amikor meguntam Lenalee �lm�nybesz�mol�it.

- De h�t m�g van f�l �r�d d�lig! – �rtetlenkedett.

- Szeretek hamar elk�sz�lni. – magyar�ztam, majd turk�lni kezdtem a fi�kokban. – Am�gy mit k�ne vinnem?

- �n nem szoktam semmit vinni. F�l�sleges. Na gyere, m�g nem mes�ltem el, mi volt a legut�bbi k�ldet�semen! – vigyorgott, majd visszar�ntott maga mell� az �gyra.

Kelletlen�l hallgattam v�gig, az �jabb semmitmond� t�rt�netet. Pr�b�ltam j� k�pet v�gni a dologhoz, �s h�mm�gni vagy helyeselni a megfelel� pillanatban. Abb�l amit mondott, csak az maradt meg a fejemben, hogy ha Lavival megyek k�ldet�sre vigy�zzak, mert bukik a j� csajokra. Szinte egy �r�kk�val�s�gnak t�nt ez a f�l �ra. Pl�ne �gy, hogy m�r kora reggel �ta ezeket hallgatom.

- Most m�r t�nyleg mennem kell! – �lltam f�l �s megeresztettem egy er�ltetett mosolyt Lenalee fel�. 

Lenalee h�tran�zett az �r�ra, majd kelletlen�l belet�r�d�tt, hogy m�ra be kell fejeznie a sztorizgat�st. Lek�s�rt a f�ldszintre, ahol Lavi m�r v�rt r�m. Kaptam t�le m�g p�r buzd�t� sz�t, azt�n elt�nt, mondv�n, neki m�g sok dolga van. Istenem, akkor eddig mi�rt nem azt csin�lta?!

- Mehet�nk?

- Persze. – motyogtam �s nagy l�ptekkel megindultam ut�na.

Olyan nagyokat �s olyan gyorsan l�pegetett, hogy m�r-m�r �gy t�nt menek�l a t�rsas�gomt�l. Nem gy�ztem loholni ut�na. Amikor v�gre be�rtem valami csoda folyt�n, m�g gyorsabb temp�ra v�ltott. Ut�ltam futni, de most nem volt m�s v�laszt�som, ha Lavi nyom�ban akartam maradni. �gy t�nik a f�ntiek is ellenem voltak, ugyanis a Nap egyre jobban araszolt felfel�, sugarait v�gig a szemembe ir�ny�tva. Melegem is volt, l�tni se l�ttam �s m�g loholhattam is…Nem hiszem el, hogy ez �t nem zavarja! Lassank�nt foh�szkodni kezdtem az �gieknek, hogy tekerjenek egy nagyot az id�n �s legyen m�r d�l, hogy legal�bb azok a fr�nya napsugarak ne engem vak�tsanak el. �gy t�nt, odaf�nt valamilyen szinten megsz�ntak, mert abban a pillanatban Lavi lass�tani kezdett �s bev�rt egy �rny�kos helyen. Odaaraszoltam hozz� �s hatalmas huppan�ssal lev�gtam magam a f�ldre.

- Elf�radt�l? – k�rdezte enyh�n csipkel�d� hangnemben.

- �h dehogy! Tudod �n minden nap lefutok vagy 100 kilom�tert! – legyintettem a kezemmel.

- Akkor biztos f�radt vagy. – vigyorgott, majd fel�m ny�jtotta a kez�t. – Vigyelek?

- Na azt nem! Nekem is van �m valami becs�letf�l�m! – talpra sz�kkentem, b�r ez kor�ntsem volt olyan j� �tlet, mint els�re t�nt. L�baim nem engedelmeskedtek tov�bb, szab�lyosan pof�ra estem.

- Biztos nem akarsz pihenni egy kicsit? – hangj�b�l �reztem, hogy egy kicsit agg�dik, ugyanakkor remek�l sz�rakozik az �n szerencs�tlens�gemen.

- M�r kib�rom ezt a kis t�vot ami h�tra van!

- Te tudod. Csak sz�lok, hogy m�g nagyj�b�l ugyanennyit megy�nk.

Ugyanennyit?! Te j� �g! A k�ldet�sem az lenne, hogy t�r�zzak egyet?

- Gyorsan d�ntsd el mit akarsz, mert a vonatunkat is el kell �rni…

- Hogy is volt azaz elm�leted, hogy viszel? – felt�p�szkodtam �s egy idi�ta mosolyt er�ltettem az arcomra.

- M�giscsak elfogadod? – fel�m ny�jtatta a kez�t, hogy f�lseg�tsen. Kelletlen�l kapaszkodtam bel�,  de ahelyett, hogy fel�lltam volna, ink�bb ler�ntottam �t magam mell�.

- Pihenj�nk egy kicsit ink�bb.

M�g szerencse, hogy napk�zben meg�lltunk pihenni egy kicsit. K�s� este volt m�r, amikor �jra visszavett�nk a temp�b�l. Lihegve m�sztam f�l az el�tt�nk l�v� kis dombra. Nagyon elegem volt m�r, Lavinak szerencs�je volt, hogy meg�llt, k�l�nben lehet, hogy nem �lte volna t�l a mai napot.

- Most meg mi van? – n�ztem k�rbe �rthetetlen�l. B�r korom s�t�t volt, azt krist�ly tiszt�n l�ttam, hogy a semmi k�zep�n �llunk. Ahogy jobban megn�ztem, azzal ellent�tben amit hittem, nem is dombon, hanem egyszer�en egy alag�t tetej�n �llunk. Alattunk pedig v�gtelens�gbe ny�l� s�nek fekszenek. Egy pillanatra kir�zott a hideg – a f�lelemt�l �s a h�v�s leveg�t�l egyar�nt.

- Nemsok�ra j�n a vonatunk.

- A vonatunk?

- Mondtam, hogy vonattal is megy�nk… l�tom, figyelsz r�m. Am�gy mit hitt�l v�gig gyalogolni fogunk? – h�zta g�nyos vigyorra a sz�j�t.

- Azon se lep�dtem volna meg…Nem k�ne esetleg akkor az �llom�sra menn�nk?

- Minek? – n�zett a h�ta m�g�.

El�sz�r nem �rtette mi�rt b�mul a semmibe, de azt�n hamar meg�rtettem. K�t halv�ny vil�g�t� pont t�nt fel a t�volban �s tompa vonatf�tty hallatszott. Ahogy teltek a m�sodpercek a vonat egyre csak k�zeledett �s a sz�vem is egyre gyorsabban vert, ahogy v�rtam, hogy mi fog t�rt�nni.

- K�sz�lj! – fogta meg a kezem h�rtelen Lavi.

- Mi? Mihez?

- Az ugr�shoz!

Eddig vadul zakatol� sz�vem meg�llt egy pillanatra. Ez meg�r�lt?! T�nyleg le akar ugrani?! Pr�b�ltam kit�pni a kezem a szor�t�s�b�l, term�szetesen nem sok sikerrel.

- Engedj el! Ugorj egyed�l! �n nem akarok �ngyilkos lenni! – ord�tottam magamb�l kikelve, �s kezdtem teljesen k�ts�gbe esni, ahogy a k�zeled� vonatot l�ttam.

Lavit l�tsz�lag nem �rdekelte amit mondtam. M�g mindig mozdulatlanul �llt �s b�mult a semmibe, de azt�n eljutottak az agy�ig az el�bbiek, �s k�zelebb l�pett hozz�m. A kezemet elengedte �s fel�m hajolt.

- B�zz bennem! – suttogta a f�lembe.

Meglep�dtem. M�g soha senki nem volt ilyen kedves velem. B�r ez csak egy apr�s�g volt, nekem m�gis sokat jelentett. Akinek olyan �lete van mint nekem, az soha nem hall egy j� sz�t sem. F�jtam egyet, de semmivel sem lettem nyugodtabb. �s meg is �rtettem mi�rt. Amint a vonat el�rte az alag�t kij�rat�t, Lavi megragadta a kezem, �s leugrott, persze engem is mag�val r�ntva. Elakadt a l�legzetem �s �sszeszor�tottam a szemeimet, k�sz�lve a legrosszabbra. Halk puffan�st hallottam, �s �reztem, hogy a kezemet irt�zatosan bev�gtam valahov�. R�snyire kinyitottam a szememet, �s Lavi idi�ta mosoly�val tal�ltam szembe magam.

- L�tod? Mondtam, hogy b�zz bennem.

Gondolkodnom kellett, hogy mit mondjak. Elk�ldjem a b�natba, vagy v�gjam r�, hogy t�nyleg nem kellett mit�l par�znom…na nem… sose ismerem be, hogy neki volt igaza!

- Te idi�ta! Majdnem elt�rtem a karom! – kezdtem el l�b�lni f�j� v�gtagomat.

- Csak majdnem. – ideges�tett. A fen�be is, hogy ilyen sz�rakoztat�nak tal�l!

- Egyszer meg�llek! – morogtam, majd egy kicsit megl�ktem. – Vigy�l le innen!

B�r azt, hogy „Vigy�l le” nem �pp �gy gondoltam, hogy „fogd meg a kezem �s vonszolj magad ut�n”, az�rt legal�bb el�rt hozz� a hang. Beugrott a vonat egyik f�lig nyitva l�v� ajtaj�n �s engem is leseg�tett. Azt�n pedig egy hatalmas mosollyal h�trafordult, �s egyenesen egy �rtetlen kalauz szem�be n�zett.

- Eln�z�st. – vakargatta a tark�j�t. Eh, nem is �rtem mi�rt k�r eln�z�st… - Ha j�l tudom van foglalva nek�nk egy kabin.

A f�rfi v�gigm�rt, minket, majd hat�rozatlanul b�lintott.

- K�vessenek.

V�gigment�nk az eg�sz vonaton, m�g az es�s�nk �ltal okozott horpad�st is l�ttuk. A nek�nk foglalt kabin, term�szetesen az els� oszt�lyon volt. El�sz�r nem akartam elhinni, hogy Lavi – vagy a Rend, t�kmindegy – �gy figyel arra, hogy k�nyelemben utazzunk. K�t hatalmas, arany semelyleped�vel leter�tett �l�s volt egym�ssal szemben, k�z�tt�k egy kis m�rv�nyasztal. Az ablak le volt h�zva, k�t oldalr�l piros s�t�t�t�f�gg�ny d�sz�tette. Gy�ny�rk�dtem p�r m�sodpercig a l�tv�nyban, majd az egyik �l�sre r�vetettem magam.

- Ezzel most j�v�tetted az eg�sz napos s�t�t �s a hal�lugr�st! – vis�tottam �r�m�mben, mint egy �t�ves gyerek, akinek megengedt�k, hogy megn�zze a Csizm�s Kand�rt.

- Mindig �gy utazunk. – d�lt le a velem szembe l�v� �l�sre. – K�rsz valamit?

- Egy poh�r v�z j�lesne.

- M�ris hozom! – v�gta r� m�g miel�tt rendelt�nk volna a kalauz – aki ezek szerint a pinc�r�nk is.

A m�ris, �gy l�tszik t�vfogalom a f�rfi sz�t�r�ban. Lavi m�r m�lyen aludt, �n pedig  b�biskoltam, amikor bekopogott, jelezve, hogy v�gre hozta a vizemet. Elh�ztam az ajt�t �s elvettem a kalauzt�l a poharat, majd intettem, hogy elmehet. Lassan kortyolgatni kezdtem a hideg italt, mik�zben b�multam kifel� az ablakon. Korom s�t�t volt odakint, nem l�ttam semmit. M�g k�sza �rnyakat sem. J� Lavinak, hogy ilyen nyugodtan tud aludni. Rem�lem � tudja, hol kell lesz�llni �s fel is kel addig.

Mivel el�g kis es�lyt l�ttam arra, hogy Lavi m�g a nap folyam�n mag�hoz t�rjen, �gy d�nt�ttem, hogy majd �n fel�bresztem. A poharam alj�ban hagytam egy kis vizet, �s gondosan a nyak�ba �nt�ttem. V�rtam, hogy majd felugrik, a nyak�hoz kap, vagy valami, de � meg se rezzent, aludt tov�bb, mint egy j�l nevelt kisbaba. Egy pillanatra felment bennem a pumpa, egy hatalmas lend�lettel a h�tam m�g� dobtam az �res poharat, ami hatalmas cs�rren�ssel �rt f�ldet �s t�rt darabokra. M�g ett�l se �bredt f�l. D�h�sen visszav�gtam magam az �l�sre, majd v�gigny�ltam �s pr�b�ltam �n is elaludni.

Arra keltem, hogy valaki finomat r�zza a v�llamat. Kiss� hunyorogva kinyitottam az egyik szememet �s f�ln�ztem, hogy elk�ldhessem a francba azt, aki felmert �breszteni, amikor ilyen j�l aludtam. A f�lk�ben m�g mindig �gett a villany, teh�t nem aludhattam valami sokat. Maximum 1-2 �r�t. M�g egy ok, ami�rt valakinek leord�tom a fej�t.

- Kelj fel, mindj�rt meg�rkez�nk.

- Menj a franca, Lavi… - ny�sz�r�gtem �s a m�sik oldalamra fordultam.

- Ott m�g aludhatsz majd! De most kelj fel, mert 5 perc m�lva az �llom�son vagyunk! – mondta, majd er�sebben megr�zott.

- Ok� kelek m�r, csak fejezd be ezt! – s�p�rtem le magamr�l a kez�t, �s felt�p�szkodtam.

- Ez Madrid lenne? – h�ztam kedvetlen�l a sz�mat, ahogy v�gigtekintettem a kihalt utc�kon.

Ez az eg�sz nem �gy n�zett ki, mint valami nagyv�ros. R�gi favisk�k, macskak�ves utak, sehol egy l�mpa, �s hallani lehetett, ahogyan a sz�l v�gigsiklik egy-egy sik�torban. �gy �reztem magam, mint egy szellemv�rosban.

- Tulajdonk�ppen ez egy k�lv�ros. – magyar�zta Lavi.

- Akkor is! Ez a hely olyan, mint ahol az egyetlen �l� dolog a n�ha bet�ved� l�gy! Sehol senki…

- F�lnek az Akum�kt�l.

- Ennyire?

- L�tod. – vonta meg a v�ll�t. – Na gyere, a fogad� ahol megsz�llunk a m�sik utc�ban van.

- Fogad�? Remek… - s�hajtottam.

Valami k�l�n�s �rz�s j�rta �t a testem. El�sz�r csak azt hittem, hogy ett�l a helyt�l vagyok rosszul, de t�vedtem. �reztem, hogy valaki figyel. Akaratlanul is az egyik sik�tor fel� pillantottam, ahonnan egy t�zv�r�s szemp�r meredt r�m. Kit�rni k�sz�l� sikolyomat magamba folytattam, �s er�sen �sszecsuktam a szemeimet.

- J�l vagy? – r�zott meg Lavi.

- M�r megint kezded? – m�ltatlankodtam, hogy tereljem a t�m�t.

- Tal�n zavar? – jelent meg az arc�n szok�sos idi�ta vigyora. A francba vele, hogy m�r megint ilyen j�l sz�rakozik rajtam!

- Igen, zavar! Nem vagyok �n rumbat�k, hogy r�zogass�l!

Nevetni kezdett. Nem �rtem. H�ly�nek n�z, vagy ennyire viccesnek tal�l?

- Megj�tt�nk Miss. Morcoska . – l�k�tt be egy r�gi faajt�t �s meghajolt. – Csak �n ut�n.

- Te direkt sz�rakozol velem?!

- Tal�n igen, tal�n nem…

- Te kis…- sziszegtem, �s arra k�sz�ltem, hogy bemosok neki egyet, de � elt�nt.

- K�t szob�t szeretn�nk kivenni! – hallottam a h�tam m�g�l csilingel� hangj�t.

Lassan megfordultam �s megl�ttam Lavit, amint egy hatalmas pulton k�ny�k�l a ny�l�t csorgatva. Eszembe jutott, mit mondott Lenalee miel�tt elj�tt�nk. Lavi bukik a j� csajokra. Csakhogy, ezt a pultos n�cit kor�ntsem nevezn�m j� csajnak. Sz�ke g�nd�r haj, k�k szemek, homlokig felkelt smink, f�l m�teres m�szempill�k, felt�lt�tt ajkak, �ppen-hogy-eltakar-valamit top �s egy mini szoknya. Term�szetesen a 15 centis magas sark� sem hi�nyozhatott.

�s a pasik erre buknak!

Kelletlen�l odav�nszorogtam �n is. Tark�n v�gtam Lavit, hogy �szhez t�rjen �s leny�ltam az egyik kulcsot.

- Mit csin�lsz? – pattogott a pultos kisl�ny.

- Ha nem t�vedek ez az �n szob�m kulcsa… - motyogtam, majd m�g egyszer v�gign�ztem rajta. - …ribanc.

- Mit mondt�l? – v�r�s�d�tt el agyon plasztik�zott arca a d�ht�l.

- Ugyan, Alice! Lehetn�l egy kicsit kedvesebb is!  - csit�tott Lavi.

- Csin�ltass szem�veget! Ez itt egy �tsz�li liba! – csak egy kicsi hi�nyzott, hogy ne k�pjek egyet, mint ahogy a falusi emberek szokt�k. Megragadtam Lavit az egyenruh�ja nyak�n�l �s felr�ncig�ltam. – J� �jszak�t!

Szerencs�re amint a l�pcs�h�zba �rt�nk m�r nem kellett r�ncig�lnom, hanem j�tt mag�t�l is. Felv�nszorogtunk a 2. emeletre. A szob�nk a folyos� legv�g�n volt, az eny�m pont a „kedvenc” sik�torom fel� n�zett.

- J� �jszak�t! – intett Lavi.

- Neked is. – motyogtam, majd bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t.

Az ablakhoz rohantam �s felt�ptem a z�rat.  A szemeimet a s�t�t sik�tor fel� szegeztem. A v�r�sen izz� szemeket m�r nem l�ttam, viszont a rossz �rz�sem m�g mindig nem t�nt el. Vettem egy nagy leveg�t, majd kiugrottam az ablakon. Halk puffan�ssal �rtem f�ldet. Feln�ztem Lavi ablak�ra �s megnyugodva l�ttam, hogy a szob�j�ba korom s�t�ts�g van, ergo j� szok�s�hoz h�ven m�ris h�zza a l�b�rt. Egyre biztosabb l�ptekkel haladtam a s�t�t kis zs�kutca fel�. Amikor bel�ptem a teljes s�t�ts�gbe, minden rossz �rz�sem szertefoszlott, �s �jra megjelentek el�ttem a v�r�s szemek. Egyszerre �reztem megk�nnyebb�l�st, d�h�t, megvet�st �s m�rhetetlen gy�l�letet.

- Gondolhattam volna, hogy te vagy. – l�ptem egyet fel�, mik�zben b�r�m sz�ne lassan sz�rk�s �rnyalatot vett f�l, illetve a homlokom megjelentek im�dott stigm�im. Cilinderemet m�lyen a fejembe h�ztam, nehogy v�letlen�l is megl�ssam a nagyb�ty�mat. El�g a teny�rbe m�sz� hangj�t hallani.

- Ezek szerint �szrevett�l. Sikeres volt az akci�m.

- Ha az akci�d az volt, hogy a fr�szt hozd r�m, akkor csillagos �t�st kapsz.

- Ne legy�l m�r ilyen. A Gr�f k�ld�tt. Besz�lni akar veled.

- �s mi�rt pont t�ged k�ld�tt, Tyki?

- El�gg� zokon vette, hogy letoltad az Akuma-galamb miatt. Am�gy �n k�rtem. �rdekelt, hogy boldogulsz. De ahogy l�tom…sz�pen �sszemelegedtetek azzal az �rd�g�z�vel. � az ifj� Bookman igaz? D�l a love ahogy l�tom.  – vigyorgott a k�pembe.

- A neve Lavi, �s �r�ln�k ha befogn�d a sz�dat �s nem komplik�ln�l! – toltam el magamt�l. – Mehetn�nk ink�bb?

Tyki kedvetlen�l h�tat ford�tott nekem �s intett, hogy k�vessem. Term�szetesen a Gr�f megint lusta volt idetolni a pof�j�t a k�zelembe, �gyhogy �lvezhettem a B�rk�n val� utazgat�st. M�r ha egy folyos�n val� s�t�lgat�st utaz�snak lehet nevezni. Ez az egyetlen alkalom, amikor �r�l�k, hogy Tyki velem van. A sok ajt� k�z�tt �n tuti elt�vedn�k. Szerencse, hogy � mindig a megfelel� ajt�t tal�lja meg. Mint most. Egy z�rkattan�s �s m�ris a Gr�f hatalmas eb�dl�j�ben vagyunk. M�r mindenki az asztaln�l �lt, csak r�nk v�rtak.

- Alice! De �r�l�k, hogy l�tlak! – ujjongott a Gr�f.

- Szint�gy. – dobtam le magam az egyik sz�kre. – Na mir�l lenne sz�? Nem tudok sok�ig maradni.

- V�rja a pasija! – magyar�zta Tyki.

- Pof�d befogod, vagy nagyon megb�nod…

- Jaj gyerekek, ne veszekedjetek annyit! Je-len-t�st k�-rek! – dalol�szta az utols� szavakat a Gr�f.

- Nem tudok mit mondani. Nem �gy megy ez. Ez a Rend unalmasabb hely, mint Tyki szob�ja! Nem t�rt�nik semmi, �s minden adatot h�tpecs�tes titokk�nt kezelnek.

- Ennek nem �r�l�k… tudod mi a feladatot, ugye?

- Lehet ezt elfelejteni? -   s�hajtottam.

- Tal�n a kis bar�tod kiverheti a fejedb�l. – mondta Tyki.

- Milyen bar�t? Tal�lkozt�l Allennel? Ugye milyen cuki? – m�szott Road a nyakamba. Na m�r csak ez hi�nyzott!

- Ja…kb, mint egy �t�ves.

- Ne mond ezt! Olyan �des! – olvadozott.

- �des? Mennyire? – kapta f�l a fej�t egy hatalmas csokitorta m�g�l Skin.

- Nem annyira, hogy megegyed! – ny�jtotta a nyelv�t Road.

- Mi sz�vesen elint�zz�k! �gyis akarunk rajta behajtani egy kis ad�ss�got! – pattant f�l egyb�l Debitto is, �s felh�zta maga mell� Jasderot.

- Allent mindenki b�k�n hagyja! – ord�totta Road.

- El�bb vagy ut�bb, de neki is meg kell halni. �s �n rem�lem min�l el�bb! – mondta a Gr�f, majd tekintet�t fel�m ford�totta �s biccentett. Enyhe c�lz�s volt, hogy ez a feladat is r�m fog v�rni.

- Egy�b �haj, s�haj? – n�ztem k�rbe.

- Nekem m�g lenne egy! – h�zta ravasz mosolyra a sz�j�t a Gr�f. – Tyki eml�tette, hogy te �s az ifj� Bookman milyen sz�pen �sszemelegedtetek…

- Ne kezd m�r te is! Semmi k�z�nk egym�shoz. – rim�nkodtam, de nem foglalkozott velem.

- Most majd lesz. Szeretn�m, nem is, megparancsolom, hogy j�jj �ssze azzal az �rd�g�z�vel! J�rjatok, �s akkor akaratlanul is el fog neked kotyogni p�r dolgot.

- TE MEGHIBBANT�L?! – �v�lt�ttem magamb�l kikelve, �s az asztalra csaptam. – SZERINTED MI VAGYOK �N? EGY B�B�? AMIT KEDVEDRE MOZGATHATSZ �S MEGTESZ MINDENT?

- …igen…

<<El�z� - K�vetkez� >>